Színes Ötletek

Július 18-án, pénteken immár 34. alkalommal indul a Művészetek Völgye Kapolcson, Vigántpetenden és Taliándörögdön. Az idei fesztivál egyik, több év után visszatérő helyszíne, a Roma Udvar fontos találkozási pontnak ígérkezik azok számára, akik megismerkednének a magyarországi cigány közösség kultúrájával, gasztronómiájával, zene- és táncművészetével, kevésbé ismert művészeivel, és azok számára is, akik esetleges előítéleteiket valódi tapasztalatokra cserélnék. Kékesi „Mandarin” Alexandrával, a helyszín udvargazdájával készült interjúnkban a tíz nap programjain túl személyes motivációkról, tapasztalatokról, az identitás megélésének felszabadító erejéről is beszélgettünk. 

Ismét lesz Roma Udvar a Művészetek Völgyében, és elsőként az „ismét” szóra kérdeznék rá. Hány év után tér vissza a helyszín a rendezvényre? 

Jó pár éve annak, hogy volt Roma Udvar, még a bőven a Covid előtti években. Egy ideje már gondolkodtunk arról, milyen szuper lenne visszahozni, tavaly volt is próbálkozás ebben az irányban. Akkor különböző okok miatt nem tudtuk végül összehozni, idén viszont igen.

Ha valaki végignézi a műsorfüzetet, láthatja, hogy lesz nálatok rengeteg beszélgetés, képzőművészeti bemutató, workshopok, többféle zenesimogató foglalkozás. Milyen elvek, milyen célok mentén áll össze a tíz nap programja?

A cél alapvetően az volt, hogy olyan témákat, produktumokat, embereket, művészeket hozzunk az udvarba, akik más platformokon nehezebben jutnak nyilvánossághoz. Egy nagyobb zenekar, mint a Parno Graszt, azért nagyrészt látható a többségi társadalom számára. De Magyarországon rengeteg olyan roma képzőművész, zenész, író és költő van, akikkel, és akiknek a munkásságával nem biztos, hogy könnyen találkozhatnak az emberek. Fontos, hogy láthatóvá tegyük azokat a cigány művészeket, akikkel kevesebb a találkozási pont. Az udvar programjában központi szerepet játszanak a különböző workshopok, beszélgetések, melyeknek a célja, hogy valódi kapcsolódásokat építhessünk. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy tudjunk beszélgetni, akár véleményt ütköztetni, esetleg érveket és ellenérveket felsorakoztatni egy adott témában. Szóval mindenképpen az a tervünk, hogy valódi párbeszéd indulhasson el az udvarban.

Hogyan érdemes ezt elképzelni a gyakorlatban? Az előadásokban interaktív módon részt vehetnek a  látogatók és nézők, vagy maguk a meghívott vendégek is generálhatják ezt a párbeszédet?

Mindkettő igaz. Abszolút interaktív az udvar, gondolunk a picikre, a tinikre, a felnőttekre. Ez a „0-tól 99 éves korosztály” a mi udvarunkban is megjelenik, és az a célunk, hogy minél több beszélgetés induljon el. Lesz roma identitás foglalkozás, amikor a közönség is kérdezhet. Szeretnénk, ha a művészeink is nyitottan állnának ehhez, és minél több platformot biztosítanának arra, hogy azok, akik az udvarba érkeznek, valóban tudjanak kapcsolódni egymással.

Hogy ezek a kapcsolódások miért fontosak, talán nem szorul különösebb magyarázatra, de azért érdemes kitérnünk rá, hátha van olyan aspektus, amire elsőre nem gondolnánk.

Én azt érzem és gondolom hitelesnek, ha valóban találkozunk, és nem korábbi, mástól hallott információk alapján döntünk valamiről. Az azért elvitathatatlan szerintem, hogy a társadalomban még mindig van hátrányos megkülönböztetés a romákkal, cigányokkal szemben, viszont ez sokszor nem feltétlenül tapasztalati, hanem hallomásból táplálkozó dolog. És nagyon jó lenne, ha valóban lenne kapcsolódás az úgymond két fél között. Így hallhatjuk egy cigány embertől, meg egy nem cigány embertől is, ki mit gondol az adott témáról. Nagyon sok ilyen szituációban voltam már, és valahogy mindig az lett a vége, hogy kialakult egy konszenzus, egy közös megértés, ami szerintem csodálatos. Szeretném, ha a Roma Udvarban is ilyenek történnének majd.

Nem feltétlenül akarok személyes dolgokba belemenni, de szóba kerültek az előítéletek, és nyilván van erről saját tapasztalatod is. Miben segíthet, ha találkozási pontokat keresünk, és az elzárkózás helyett a megismerés felé indulunk?

Szerintem ez az egyetlen, ami segít. A saját tapasztalat a leghitelesebb forrás. Amíg cikkekre, videókra, meg ismerősök ismerősének ismerősei által mesélt történetekre hagyatkozol, addig az valahogy nem egy kézzelfogható ügy. Viszont amikor valóban létrejön egy találkozás, mert mondjuk eljössz hozzánk a Roma Udvarba, és a szomszédban lakó Papp Farkas Ilona, vagy ahogy sokan ismerik, Ági fog neked főzni, aki egyébként a saját workshopja közben téged is megtanít mondjuk bodagot (libazsírral készült lepénykenyér, más néven cigánykenyér – a szerk.) készíteni, mesél az életéről, meg te is mesélsz a tiédről, szerintem annál erősebb és hitelesebb kapcsolódási helyzet nem jöhet létre.

A többségi társadalom általában véve mennyit tud a roma és cigány kultúráról? Arról, hogy a cigányság nem is egységes, hiszen vannak például beások, romungrók, oláh cigányok, az ennél mélyebb dolgokról meg talán még kevesebb az információnk.

Valóban sokan nem tudják, és egyébként, mióta egyre gyorsabban változik a társadalom, és egyre jobban rohan a világ, még a fiatal romák körében sem feltétlenül ismert mindez. Mi pont azt szeretnénk megmutatni, hogy is néz ki a cigány közösség. Mert onnantól, hogy megismered a különböző csoportokat, látni fogod, mennyire nem homogén, mennyire diverz ez a közeg. És onnantól talán elkezded megérteni a működésüket. A szervezést illetően tényleg fontos célunk, hogy minden felülreprezentált cigány csoport megmutathassa magát, a kultúráját, a hagyományait, az ételeit, mindenféle olyan aspektusát az életnek, amelyek mentén jobban megismerhetjük őket. Szerintem a rasszizmus legfontosabb táptalaja alapvetően az ismeretlentől való félelem. És olyan jó lenne, ha nem elképzelnénk dolgokat, hanem tapasztalnánk. Ha például egy baráti beszélgetésen elmondhatnád pár héttel a Völgy után, hogy képzeld el, milyen jó beszélgettem Vigántpetenden egy beás gyerekkel erről vagy arról. Szerintem ez lenne a lényeg.

Amellett, hogy a Roma Udvar gazdája leszel idén, mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Több civil szervezetnél dolgozom, fel is sorolom gyorsan: Autonómia Alapítvány, Társadalomklinika, az Adománytaxi, a Tudás Hatalom. Ezeken kívül benne vagyok még néhány kisebb projektben is országszerte. Főleg halmozottan hátrányos helyzetű cigány fiataloknak tartunk foglalkozásokat, mentorálunk, közös művészeti projekteket hozunk létre, zenélünk, vannak érzékenyítő előadásaink bully-ing témában, szóval nagyon vegyes a kör. A Művészetek Völgyében az elmúlt években megjelenő fiatal roma tehetségek többek között az én mentoráltjaim is voltak. Engem a személyes érintettségem miatt húzott be ez a téma: édesapám cigány ember, lovári cigány méghozzá, és az identitásomnak fontos része a cigányságom, annak megélése. Tudom, mennyire rögös út volt ez nekem, és szuper lenne, ha azt a tudást meg tapasztalatot, amit én is felszedtem az évek során, most egy ilyen ünnepi köntösbe csomagolva adhatnám át. Ezért örülök, hogy én lehetek a Roma Udvar gazdája, mert ezzel lehetőséget kaptam arra, hogy megmutassam azokat a fiatal művészeket, akiket többek között én is ismerek, és rajtam kívül is nagyon sokan ebben a szakmában.

Mondtad, hogy rögös volt az utad idáig. Mi volt a legnehezebb és a legpozitívabb tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

Nem tudom, hogy ez a megfelelő kifejezés, de bizonyos értelemben az volt a szerencsém, hogy külsőt illetően nincsenek nagyon feltűnő rasszjegyeim, így hátrányos megkülönböztetés közvetlenül nagyon minimálisan ért. Azt viszont tudtam, valahogy gyerekkorom óta, hogy cigánynak lenni mindenképpen előítélettel jár. És fogalmam sem volt, hogy miért „rosszak” a cigány emberek, merthogy ezt hallottam róluk. Csak azt tudtam, hogy én nem akarok rossz ember lenni. Úgyhogy én nagyon sokáig nem foglalkoztam az identitásommal, sőt, egyes helyzetekben tagadtam is, ezt utólag bármikor vállalom. Aztán egyetemre kerültem, elkezdtem önkénteskedni különböző civil szervezeteknél, bejutottam a Roma Szakkollégiumba Pécsen, szóval elindult egy erős változás, amikor nagyon-nagyon megerősödött az identitásom. Rengeteg olyan barátom van, akit mai napig ér hátrányos megkülönböztetés a származása miatt. És valahogy talán emiatt is érzem – kicsit profán módon fogalmazva – szívügyemnek a dolgot, mert úgy érzem, megvan a lehetőségem, hogy ezt kihangosítsam.

Nem gondolunk bele ilyesmibe túl gyakran, de az, hogy valakinek egy társaságban hallgatnia kell a származásáról, semmiképp sem lélekemelő vagy lelkesítő tapasztalat.

Nekem ez egy nagyon erős élmény, és meséltem is már erről sok helyen. Amikor társaságban voltam, és elhangzott a szó, hogy „cigány”, görcsbe rándult a gyomrom, tehát fizikai tüneteim voltak, és vagy eltereltem a témát, vagy én magam kiléptem a beszélgetésből, akár a szó szoros értelmében is. Mivel erősen érzékenynek és empatának tartom magam, mindig  megrázó volt, amikor a barátaim ilyesmikről beszélgettek, még ha nem is rólam mondták. És amikor életemben először megtörtént, hogy nem engedtek be egy szórakozóhelyre, mert cigány vagyok, az azért nagyon megviselt.

Ugyanakkor végül ráléptél arra az útra, hogy felvállald magad, és az ilyesmi mindig felszabadító élmény.

Igen, és ezt a szabadságot szeretném továbbadni. Amikor cigány fiatalokkal dolgozom, akkor is sokat beszélünk az identitásunkról, és mindig fontosnak tartom, hogy elmondjam nekik, elsősorban, a nulladik szinten mindig emberek vagyunk. És utána jön a többi. Hogy ugyanúgy vagyunk magyarok, ahogy vagyunk cigányok, és nagyon szeretném, ha ezek a fiatalok is tudnának erről így kommunikálni. Bízom abban, hogy a Roma Udvar egy nagy platform lehet az ilyen gondolatok és találkozások számára.

Nyilván nem kérem, hogy sorolj fel mindent, de melyek azok a programok, amiket szívesen ajánlanál a Színes Ötletek azon olvasóinak, akik ott lesznek idén a Művészetek Völgyében?

Szerintem a családdal, gyerekekkel érkezőknek a Valaha madarak voltunk foglalkozás lesz az egyik nagy kedvencük. Van egy magyarországi cigány írónő Szécsi Magda (aki emellett keramikusként, festőként és grafikusként is alkot – a szerk.), ahol az ő meséinek animációs feldolgozásait fogjuk vetíteni egész nap, emellett lesznek konkrét foglalkozások is, ahol papírmadarakat alkothatnak kicsik és nagyok, közben pedig beszélgethetünk erről az eredetmondáról. Amíg a gyerekek alkotnak, és jól érzik magukat az árnyékban, a szülőknek nagy szeretettel ajánlom az állandó kiállításainkat: az udvarban Bordás Róbert versfilm-kiállítása lesz látható tableteken, illetve ott kap majd helyet az Independent Theater Roma hősök kiállítása is. Mint már említettem, ott lesz velünk Ági, aki közös főzésre és közös alkotásra vár mindenkit, végig a tíz nap során. Lesz úgynevezett autentikus cigányzene simogató, beás, oláh és romungro zenékkel, beszélgetésekkel, zenéléssel, szerintem ez is nagyon izgalmas lesz, akár a gyerekeknek is, hiszen akusztikus hangszerek szólalnak majd meg elsősorban, így az erős hangosítástól nem kell félnie a kicsiknek, sokkal inkább egy családiasabb formára törekszünk, ami nekik is könnyen befogadható. Illetve lesz szinte minden nap táncoktatás is, úgyhogy a táncoslábú kispajtásokat is szeretettel várjuk. A tini korosztály számára lehet érdekes a Flow Academy rapzeneíró workshopja, hiszen, ha kicsit visszaemlékszünk a kilencvenes, kétezres évek hazai rap és hiphop szcénájára, sokak számára meghatározók voltak a roma közösségből érkező zenekarok, mint a Weszélyes Elemek, vagy a Fekete Vonat. Ezekre a programokra érkeznek cigány rapperek, alkotók, művészek, és velük együtt lehet majd szöveget írni. A felnőttek számára lesznek kerekasztal beszélgetéseink, és ott lesznek velünk a helyi cigány emberek is, akik mesélnek az ottani viszonyokról, hogy ők mivel foglalkoznak, tehát próbálunk a vidékre, a helyi közösségre is fókuszálni, amellett, hogy minden érdeklődő számára izgalmas programokat kínáljunk.

Egy udvargazda számára is nagyon fontos, hogy feltöltődhessen a saját szervezésű programok után és között. Van olyan koncert, vagy más esemény, akiket biztosan meg fogsz nézni idén valamelyik másik helyszínen?

Nagyon-nagyon remélem, hogy lesz erre lehetőség. A Fiúk zenekart imádom, az ő koncertjükre mindenképp szeretnék eljutni, de nyilván érdekel a Franz Ferdinand, és mondhatnék még más nagy neveket is. Nagy kedvenc helyszínem a Tűzoltószertár Silye Julival, őt Kapolcson lehet megtalálni, a Fesztiválirodával szemközt, az út másik oldalán. Sajnos workshopra most nem fogok tudni elmenni, de az ő alkotásait borzalmasan szeretem, szóval ha ajánlhatom más udvarát, akkor biztos, hogy őt javasolnám mindenkinek.

További információk a Művészetek Völgye weboldalán és közösségi felületein!

Borítókép: Igazgyöngy Alapítvány