Színes Ötletek

A 2025-ben 34. évadába lépő Művészetek Völgye fesztiválon idén, közel másfél évtized után új helyszínen várja majd a látogatókat a Kaláka Versudvar. A zenekar vezetőjével, Gryllus Dániellel készített interjúnkban nemcsak erről a változásról beszélgettünk: a tíz nap programjai mellett olyan témák is szóba kerültek, mint az házigazdasággal kapcsolatos háttérfeladatok, a rengeteg különféle kollaboráció hatása a zenekarra, a kortalan produkció, és számos más érdekesség. Érdemes tovább olvasni! 

Sok év után ezúttal Vigántpetenden kap helyet a Kaláka Versudvar. Mi a változás oka, mire számíthat a közönség ezen az új helyszínen?

Kicsit még bizonytalan vagyok. Mi nagyon kötődünk a Művészetek Völgyéhez, már a kezdeti idők óta, minden évben, hol egy templomban, hol Taliándörögdön, hol a várban, hol Kapolcson muzsikáltunk. Hol a Kalákával, hol a hegyoldalban Vilmos öcsémmel, hol a Merlin Kommandóval. Aztán később jött egy nagy váltás, azóta a különböző udvarok külön szervezik a programjukat. Az első ilyen Palya Bea udvara volt, és aztán a Kaláka is felkérést kapott, hogy hozzon létre egy saját udvart. Én akkor azt mondtam, hogy ne Kaláka udvar legyen, mert ez nem rólunk szól, legyen inkább Kaláka Versudvar. Lackfi Jani lett az udvari költő, mi pedig az udvari zenészek, így mondtuk. Ennek már megvan 14-15 éve, most hirtelen nem is tudom pontosan, mikor volt…

Azt hiszem, idén 14 éve.

Amikor a szervezési munkát és az ezzel járó felelősséget átvették Natiék – Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye fesztiváligazgatója – Márta Pistától, az egy nagyon komoly vállalás volt részükről, mert ez egy óriási rendezvény. Ezt mind kézben tartani, finanszírozni, szervezni… én nem is mernék belevágni, de egy nagyon jó kis csapat alakult ki a Völgy körül, és most már nagyon sok minden van, ami azelőtt nem volt, mint a Panoráma Színpad, vagy a cirkuszi sátor, a Cirque du Tókert, és sok más hasonló.

A Kaláka Versudvar egy kicsi zug volt ebben a forgatagban, Kapolcson, a Dózsa György utcában, egy nagyon kedves ház belső udvarán. Ott volt sok éven át egy nagy színpadunk, verses-zenés programokkal, költő- és muzsikusvendégekkel, minden este koncert, minden délelőtt gyerekműsor, reggel programok a legkisebbek számára. A váltás rajtunk és a rendezvényen kívül álló okokból történt, ugyanis az eddigi tulajdonos, akié a telek is volt, nem ott lakott. Ami nekünk ugye nagyon jó volt, mert a fesztivál ideje alatt belakhattuk az egész házat, akár aludni is lehetett ott, itt kapott helyet a stábiroda, és így tovább. Idénre viszont a házat eladták, az új tulajdonosok pedig, ahogy hozzám eljutott, nem szeretnének túl nagy ramazurit, nagy színpaddal, nagy tömeggel. Ez, remélem  nem azt jelenti, hogy nem tetszett nekik a Kaláka Versudvar, csak azt szeretnék, hogy kicsit szolidabb legyen számukra ez a tíz nap, inkább kisebb, beszélgetős programokkal. Ezt teljesen meg tudom érteni.

Az új helyszín Vigántpetenden lesz, a már említett Cirque du Tókert és a Petendi Pajta szomszédságában. Számomra egyelőre sok az ismeretlen, még akkor is, ha már láttam. Nem tudom, milyen lesz ott az infrastruktúra, hogyan jönnek majd át oda az emberek, de abban azért reménykedem, hogy aki mostanáig szerette a Kaláka Versudvart, az az új helyen is szeretni fogja, és aki eddig ott volt velük, az oda is el tud majd jönni.

Az összesen hat saját koncert mellett rengeteg program várja idén is a közönséget a Versudvarban. Van köztük sok, ami már évek óta kedvelt, visszatérő esemény, mint a Versimpró Lackfi Jánossal, vagy a különböző gyerekkoncertek. Mi az, ami idén újdonságnak, vagy épp régről visszatérőnek számít, és érdemes külön is kitérni rá?

Hirtelen nem is tudom, lesz-e olyan vendégünk idén, aki korábban még nem járt a Versudvarban, de persze mindig vannak újak, és mindig szeretettel üdvözöljük azokat, akik már szinte ott laknak velünk,  vagy legalábbis minden nyáron odaköltöznek hozzánk. Lackfi Jani egy kicsit másfajta szerepkörben van, mint mi, mert, ahogy mondtam az előbb, kezdettől ő volt az udvari költőnk, fantasztikus munkát végzett: minden nap Versimprót tartott napközben, írástanfolyamot este, gyakran föl is lépett, szóval nem is tudom, összességében hányszor jelent meg a színpadon a tíz nap során, de nagyon sokszor. Neki ezt a munkamennyiséget csökkentenie kellett, már csak egészségügyi okokból is. És persze az új helyszín is megváltoztat kicsit mindent. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem egy házigazdája lesz a tíz napnak.

Az első nap, a péntek, úgyis mindig egy Kaláka nyitókoncerttel indul, ezen nem változtatunk. Utána érkeznek majd a költő és zenész vendégek, akiket háromszor három napra kértünk fel házigazdának. Az első közülük Nyáry Krisztián, régi jó barátunk, az Így szerettek ők színpadi változatát játszottuk vele közösen, színészek közreműködésével, Kaláka-dalokkal. A Kaláka 55 éves születésnapján, a Vígszínházban is együtt léptünk színpadra, egyfajta ünnepi visszatérésként, ráadásul nagyon szeretjük Krisztián munkásságát, a könyveit, ezért kértük fel őt az első három napra. A második három napot Szabó T. Anna vállalta, szinte nem volt még olyan Kaláka Versudvar, ahol ne lett volna ott vendégként, és most kicsit új szerepkörben is lesz. Meginterjúvol majd költőket, beszélget velük, Versimprót is csinál, de ezeknek a részleteit rábíztuk a házigazdákra. Egyébként a Versimpró programunk, ha valaki esetleg nem tudja, úgy zajlik, hogy a közreműködő zenész által eljátszott népdalra a költők új szövegeket írnak a helyszínen, meg is jelent már album ezekből a Kapolcson, a Kaláka Versudvarban született versekből. A harmadik három nap pedig Molnár Krisztina Ritáé. Ő szintén régi barátunk, mindig ott van velünk a Kaláka Versudvarban, tőle is énekeltünk már verset.

Hogy én pontosan hányszor állok színpadra, bevallom, nem számoltam össze, mert jobbára akkor is ott vagyok, amikor nem feltétlenül lépünk fel, bekonferálom a vendégeket, és így tovább.

Hogyan áll össze az adott év programja, milyen feladatai vannak az udvargazdáknak, és mivel foglakoznak a saját fellépéseik között eltelt időben?

Nyaranta több nagyobb rendezvényt is szervezünk, ott van ugye az egri Kaláka Fesztivál, a Fatemplom Fesztivál, és utána a Művészetek Völgye. Egyedül egyáltalán nem lennék képes erre, de szerencsére vannak, akik odafigyelnek olyan részletekre, kit kell időben felhívni, kinek kell elküldeni a szerződést, és így tovább. A Kaláka Versudvar esetében ez mostanáig úgy volt, hogy összeültünk Lackfi Janival és a stábbal, kitaláljuk a programot, aztán átadjuk Natiéknak, a Művészetek Völgye csapatának, és mindazt, ami a szerződésekkel, műsorfüzettel, és más háttérfeladatokkal kapcsolatos, azt már ők intézik.

Ami a fellépések közötti időt illeti, idén ez az új helyszín miatt még kérdés számomra. Korábban bent voltunk Kapolcs közepén, és minden nap átmentem a  népzenei, irodalmi, vagy jazz udvarokba. Az egy olyan centrum volt, ahol még arra is volt időm, hogy bekukkantsak ide-oda, meghallgassak három-négy dalt, és aztán esetleg menjek tovább a következő helyszínre. Nekem az is nagyon fontos, hogy ismerjem azt, aki játszik. Nem feltétlenül kell, hogy egy egész koncert élménye tartozzon hozzám, hanem, hogy lássam, kik vannak a színpadon, mit csinálnak, legyen róluk benyomásom, akár valamilyen írásos, vagy felvétel alapján létező előképem. Én ezt nagyon szerettem. Most ez a vigándpetendi helyszín miatt kicsit más lesz, bár ott is ott van Hasiék, Vecsei H. Miklósék udvara, vele jó barátságban vagyunk már jó ideje, fel is lép majd a mi udvarunkban, és most lesz egy közös dal is, amiben közreműködtünk az ő lemezükön. Hobóval is voltak régebben közös Józsa Attila-előadásaink, sokszor találkoztunk, barátságban vagyunk. A színházi sátorban is biztosan lesz olyan, ami érdekel majd, és olyan is, amit talán nem ismerek. Tehát az esték gyakran ilyen csámborgással telnek: elindul egy koncert a Versudvarban, meghallgatok belőle két-három számot, aztán megnézem, hogy mi újság máshol. Nem tudom, most hogy lesz, de végül is nem vagyunk annyira messze, Vigántpetend gyalog talán negyedóra, húsz perc Kapolcs főterétől.

A Művészetek Völgyén kívül is elég sűrű a nyár a Kaláka számára, hiszen előfordul olyan is, hogy néhány hét alatt több mint húsz koncertet ad a zenekar. Hogy zajlik egy tipikus koncertezős nap, mi adja az inspirációt, hogy több mint 55 év után is ilyen sok fellépést vállaljon a zenekar?

Nálunk ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy egyfolytában mindenki mindig ott kell, hogy legyen mindenhol, hiszen a Kaláka gyerekkoncertjeit jórészt mi hárman, Radványi Balázs, Becze Gábor és én játsszuk. Vilmos a saját gyerekműsorait külön adja elő. De egyébként meg ugyanúgy megy ez nálunk, mint bármelyik másik zenekarnál: megbeszéljük, mikor indulunk, busszal vagy saját kocsival készülünk, találkozunk, bepakoljuk a hangszereket, és így tovább. Talán a Kalákában az más egy kicsit, hogy nekünk nincsen ilyen technikai különítményünk, akik mindent kivisznek, behoznak, meg behangolnak. A hangminőségről Ónodi Zsolti barátunk, a kiváló hangmérnök gondoskodik, akit egyébként Kapolcson ismertünk meg.

Összességében legalább két tucatnyi különféle előadás kapcsolódik a zenekarhoz, beleértve a különböző szólóesteket is, ráadásul, ahogy ez a Kaláka Fesztiválon, vagy a Művészetek Völgyén is előfordul, sokszor egy-egy rendezvényen többféle műsor is előkerül. Még ha vannak is átfedések, azért ez rengeteg dal. Hogyan lehet frissen tartani ennyi különféle programot, zenét és szöveget?

Időnként egy-egy próbát úgy kell kiírnunk, hogy akkor célirányosan erre vagy arra készülünk. Most a Szabó Lőrinc-estünkre próbáltunk többször is, aztán lesz majd egy József Attila-est, amiatt is össze kell jönnünk. Ami a Művészetek Völgye programját illeti, ott nem igazán szükséges próbát tartanunk, kivéve egy koncertet, de arra majd rátérek.

A nyitókoncertet mi állítjuk össze. Az „Így szerettek ők”,   Nyáry Krisztiánnal közös előadásunk, ahol most színészek nélkül, ő maga mondja a könyvéből a legizgalmasabb részleteket, mi pedig illusztráljuk ezt a magunk Kaláka-dalaival, tehát ez felfogható egy szerelmesdalokból álló Kaláka-koncertnek, amit Nyáry Krisztián írásai kötnek össze. A „15 zsoltár” című koncerten Sebestyén Mártával és Vilmos öcsémmel éneklünk. A zsoltárok több ezer éves költemények, mi elsősorban a Zsoltárok könyvéből, az ószövetségi iratokból, Sumonyi Zoltán átiratában énekeljük a verseket. De van nagyon sok magyar költő, egyszer valaki százötvenet számolt össze, de szerintem többen is vannak, akik zsoltárokat fordítottak, vagy parafrázisokat írtak. Például Szabó T. Anna is írt egy olyan zsoltárt, ami a Kaláka repertoárjában is benne van, ez Az ég zsoltára, ami tulajdonképpen nem egy meglévő, számozott zsoltárnak a parafrázisa, hanem egy zsoltár jellegű, zsoltár szellemiségű saját költemény.

A zárókoncertre viszont biztos, hogy készülünk kell, ugyanis annak mindig az a címe, hogy „Ti akartátok!” Ennek a programja úgy áll össze, hogy az egész fesztivál ideje alatt ott van a kis kartondoboz a Kaláka Zenebolt asztalán, amibe be lehet dobni a kívánságokat. Amikor ezek összegyűltek, azokat szoktuk eljátszani, amelyek a legtöbb szavazatot kapták, és ezeket azért kell próbálni néha. De érdekes, hogy olyan dalunk is van, amelyik a közönség kívánságára került be az úgymond aktív repertoárba – így hívjuk azokat a dalokat, amik általában véve kézben vannak, amiket bármikor el tudunk játszani. Nagyjából 250-300 ezek száma, de pontosan még megsaccolni se tudnám. Persze azok között is van pár olyan, amiket a biztonság kedvéért azért meg kell nézni, mielőtt színpadra állnánk vele.

De nagyon sokféle konstellációban játszunk idén is. Lesz a gyerekeknek hármas felállású Kaláka-koncert, a Három székláb, de olyan is, amikor négyesben játszunk. Vilmos szólóban is fellép, ha jól emlékszem, szombat délelőtt. Közreműködünk majd a Zenés versimpró programokon, Vilmos a csütörtöki napon, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina társaságában, én a nyolcadik napon, tehát az utolsó pénteken fogok majd muzsikálni, a Más Hang című előadás zenei közreműködőjeként, amikor Ughy Szabina lesz Molnár Krisztina Zita költő vendége.

És amit feltétlenül érdemes szóba hozni a Művészetek Völgye kapcsán, hogy a záró vasárnapi napon most is ökumenikus istentiszteletet tartunk a kapolcsi római katolikus templomban. Az első alkalmakkor még a taliándörögdi nagy várromban kapott helyet, amit azóta sajnos nem szabad használni, utána beköltözött a Kaláka Versudvarba, de aztán 3 vagy 4 évvel ezelőtt akkora zuhé volt, hogy végül megkérdeztük, nem vihetnénk-e be a templomba. És Illés Sándor, vagy ahogy a helyiek vívják, Sanyi pap, aki a helyi, szeretetreméltó katolikus lelkész – és azt mondják, még a tévészereléshez is ért! – áldását adta rá. Rajta kívül ott lesz Laborczi Géza nyíregyházi lelkész barátunk, akivel nagyon régóta kapcsolatban vagyunk, ő az, aki elsősorban előkészíti a liturgiát, László Lilla, a református lelkész, illetve a már említett Illés Sándor, Kapolcs, és az egész környék katolikus plébánosa. Ők hárman lesznek az igehirdetők, a részvétel pedig teljesen szabad bárki számára. Mi is közreműködünk, és sokan csatlakoznak hozzánk a tíz nap művészei közül is, akik aznap épp ott vannak.

Mi az, amit ad a zenekarnak az, hogy rengeteg különféle konstellációban, rengeteg vendéggel léptek színpadra, Lackfi Jánostól, Sebestény Mártán vagy Szalóki Ágin át egészen a Miskolci Szimfonikus zenekarig?

Nagyon jó, hogy mindig különböző partnerekkel állunk színpadra. Több szimfonikus zenekarral is volt már közös produkciónk, mostanában nagyon jó koncerteket adtunk a Jazzbois társaságában, de élmény mindig végighallgatni olyan költőket, mint Kiss Judit Ágnes, Kemény Zsófi, Háy János, Fekete Richárd, Varró Dániel, Tóth Krisztina, Ughy Szabina, Lackfi János, Terék Anna, ezek az életművek már egy komoly antológiának is beillenek. Az esti koncertek is olyanok, hogy amikor alkalmunk van, mindig megnézzük azokat, akik az udvarban játszanak. Idén akár Boggie és Petruska közös koncertjét, vagy éppen Kováts Kriszta új estjét. Ő Fábri Péterrel tematikus lemezeket ír, velük akkor kerültem kapcsolatba, amikor bemutatták az Arany-óra című anyagot, amin Kriszta mellett többek között Szirtes Edina Mókus is közreműködött, és ő volt a zeneszerzője az Arany János verseire daloknak. Nekem nagyon tetszett ez a koncert, ezért felajánlottam, hogy mi ezt az anyagot megjelentetnénk, és azóta volt több közös kiadványunk, például Kriszta Biblia Show című albuma is a Gryllus kiadónál jött ki néhány éve. Most a Víz-dalok című lemezével érkezik hozzánk, és hát nem is jöhetne jobb helyre, hiszen a Versudvar korábbi és mostani helyszínéhez egyaránt nagyon közel ott folyik az Eger-patak, Kapolcs és Vigántpetend közepén.

Amit azonnal szembetűnik a Kaláka bármelyik koncertjén, az a közönség abszolút kortalan összetétele, hiszen ugyanúgy éneklik a dalokat az ovisok, kisiskolások, mint adott esetben az ő szüleik, nagyszüleik. Milyen megélni belülről, hogy generációk nőttek fel a Kaláka dalain, lemezein?

Kívülről nézve talán irreális, hogy valaki egyszerre zenél öregeknek és a babakorú közönségnek is, de számunkra ez teljesen természetessé vált az évek során. Amikor elkezdtük, nyilvánvalóan a saját generációnknak játszottunk. Aztán fölkértek minket, hogy játsszunk gyerekeknek is. És hát miért ne játszanánk? Így jöttek létre a gyerekműsorok, lett a Pelikán, meg a Nálatok vannak-e állatok?, amikre mindig jöttek a fiatalabbak. A velünk egykorúak meg velünk együtt öregedtek. Most, túl a hetvenötön, azt mondhatom, a saját generációm zöme már nem igazából számít koncertlátogatónak, már nálunk fiatalabbak jönnek leginkább. Nyilván nem minden generációnak annyira sajátja a Kaláka, de mi mindenkivel kapcsolódni szeretnénk, aki ott van a koncertjeinken. Nemrég játszottunk Sopronban, és egy tanárnő, aki elhozta a gyerekeit a Kányádi-estünkre, azt mondta, hogy a gyerekek maguktól egyáltalán nem jöttek volna el. De amikor ott voltak, akkor szájtátva hallgatták, és utána mondták, mekkora élmény volt. Szóval lehet, hogy fel kell keltenünk az újabb generációk érdeklődését, nemcsak irántunk, de a költészet, az énekelt költészet iránt. Számunkra ez valahogy természetessé vált az évek során, nem is tudnám máshogy elképzelni.

Egy személyes kérdés a végére. Már számos alkalommal voltunk szemtanúi, ahogy a koncerteken szinte minden dalban más hangszer kerül elő a bőröndből, néha dalonként akár több is, különféle citerák, fúvós hangszerek, sípok. Talán banális a kérdés, de van-e kifejezett kedvenc közöttük, és volt-e már olyan, hogy a tucatnyiból egy valamiért otthon maradt, és mással kellett helyettesíteni?

A kedvenc hangszerem, főleg, amikor éneklek, a citera, mert furulyakísérettel nehéz énekelni. A citerát nagyon megszerettem. Eléggé egyéni megközelítés az, ahogy hozzányúlok, az autentikus, a virtuóz citerások általában egész máshogy kezelik ezt a hangszert. Én meg, autodidakta módon így szoktam meg, tehát nem vettem részt a klasszikus képzésben, hanem egyszerűen elkezdtem pengetni, kísértem magamat. És aztán úgy alakult a játékom a hangszeren, ahogy a citerás dalaim is alakultak. De ez is már ötvenéves múltra tekint vissza. Az első talán egy József Attila-vers volt, a Bánat, aztán jött a Tengerecki Pál. Nagyon sok Kaláka-dalt írtam így, citerakísérettel, és vannak szólólemezeim, például a Családi kör, magát a címadó Arany János-verset is citerával kísérem. De van olyan citerás lemezem is, az Itt járt a Földön – aminek a dalait szintén játszottuk nemrég Ferenczi György és Becze Gábor társaságában, ahol végig a citera adja a kíséretet, de a Pál Apostol dalgyűjtemény is ilyen. De ez már egy másik, nagyon hosszú beszélgetés témája lehetne, szóval maradjunk abban, hogy a citera a kedvencem, de azért a furulyát is legalább annyira szeretem.

A Művészetek Völgye és a nyári koncertek után milyen események, történések várnak még a közeljövőben a Kalákára?

Tervezünk egy Tamkó Sirató Károly-albumot. Ő 120 éve született, József Attilával egy évben, csak őt nem tartják ennyire számon, mert inkább a gyerekverseiről ismert, nem feltétlenül arról, hogy például avantgárd költőként Párizsban élt és alkotott a század elején. Fellépéseket illetően számunkra mindig nagyon fontos a nyár végén, kicsit ilyen szezonnyitó jelleggel adott koncertünk a Tihanyi apátságban, ez idén augusztus 22-én, pénteken lesz. Szeptember 27-én pedig a Magyar Zene Házában lesz egy Kaláka-nap, filmvetítéssel, délelőtt családi, este pedig egy felnőtteknek szóló koncerttel.

További információk a Kaláka honlapján és Facebookján, valamint a Művészetek Völgye weboldalán és közösségi felületein!