Leginkább társasházakban, de régebbi építésű családi házakban is találhatunk még elavult, és olykor esztétikai szempontból is kifogásolható szélfogó rendszereket, amiket annak idején a bejárati ajtó síkja elé, amolyan zsilipként építettek, hogy védje az otthonokat a beáramló huzattól és szennyeződésektől, magát a nyílászárót pedig az időjárás viszontagságaitól vagy a kint tartott háziállatoktól. Ezek a megoldások napjainkban, a korszerű, hőszigetelt és a legkülönbözőbb stílusokban is kapható bejárati ajtók világában már kevésbé jellemzőek, de ahol még megvannak, talán annak ellenére is érdemes ideiglenesen megtartani őket, ha küllemük nem feltétlenül összeegyeztethető az ízlésünkkel. Rengeteget spórolhatunk velük, a rezsiárak emelkedése óta a sok kicsi sokra megy elve érvényesebb, mint bármikor, ezért ezzel a régimódi, mégis okos zsiliprendszerrel megakadályozhatjuk a hideg beáramlását, akár régi, akár új a bejárati ajtónk. Mi is egy ilyen, bontásra ítélt vasszerkezetet vettünk kezelésbe, ami legalább erre a télre még biztosan a helyén marad - ezért kapott egy új festést, egy új üveget, és huzatfogó párnákat is. Részletek a folytatásban!
Ahogy a képeken is látszik, a bontásra vonatkozó ítélet nem véletlenül született. A közel két méter széles ablak-és ajtórendszer vasszerkezete felett látványosan eljárt az idő. rozsdafoltok, sok helyen lepattogzó festék csúfította el az egyébként is régimódi nyílászárót, ráadásul az egyik kisebb üveg is eltört benne. Nem kérdés, hogy idővel új kerül majd a helyére, de egy ekkora felületen éppen elég anyagi megterhelést jelenthet a családok vagy társasházi közösségek többségének a fő fronti nyílászáró cseréje, az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a bejárati ajtót télen közvetlenül a kinti hőmérsékletre nyitjuk, vagy egy fűtetlen, de mégsem fagyos köztes helyiségbe. A szélfogó így hát marad, de néhány ezer forintból akár fel is újíthatjuk egy napos délutánon.
Az ősz utolsó hónapja már nem feltétlenül a kültéri festés időszaka, de tiszta, száraz időben bátran nekiláthatunk a munkának. Mi is így tettünk. A vas zártszelvények hálója és a rengeteg üvegfelület nem a leghívogatóbb kombináció, amit a DIY festők elképzelhetnek, így most is azt a megoldást alkalmaztuk, amivel a legkevesebb a teendőnk úgy az előkészítés, mint a munka terén. Már többször dolgoztunk vele, így jól tudjuk, hogy a Hammerite gyors, hatékony és időtálló megoldást kínál a hasonló problémákra, hiszen elég összesen két festékréteget felvinnünk, az alapozást, a közbenső rétegeket pedig elhagyhatjuk, és persze a hígító is a garázspolcon maradhat.
Amire szükségünk volt:
- drótkefe
- maszkolószalag
- Hammerite fényes fekete festék
- laposecset
A Hammerite közvetlenül felvihető a korrodált felületre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy drótkefével, laza mozdulatokkal, különösebb fáradtság nélkül eltávolítjuk a pergő rozsdát - ezzel együtt a pattogzó festéket is -, utána áttöröljük és leöblítjük a felületet, majd hagyjuk megszáradni. Ha ez mind megtörtént, már indulhat is a festés. Számunkra az előkészítés legidőigényesebb része az volt, míg kívül-belül végigragasztottuk maszkolószalaggal az üvegek és a szerkezet találkozásának vonalát.
Összesen két réteg festéket vittünk fel, ezért a gyártói ajánlásban foglalt hat órás száradási időt kivárva két délutánon át tartottak a munkálatok. Az egyik elem kis üvegét a festést követően cseréltettük ki, hogy legalább arra az egyre ne kelljen vigyázni.
És ha már tettünk egy lépést a huzat ellen, miért ne lehetne kettő? Talán mondanunk sem kell, egy ilyen régi nyílászáró alatt olyan rések lehetnek, amin beférne egy arra kóborló növendék erdei sikló is. A száradási időt ezért varrással töltöttük.
Bármelyik régi építésű otthonban praktikus lehet télen a huzatfogó párna akár az ajtóban, akár az ablakokban. Ezek nemcsak a szennyeződések bejutását akadályozhatják meg, de részt vehetnek a hőenergia megtakarításában. Természetesen ne gondoljunk arra, hogy számláink feleződnek majd, de az biztos, hogy kellemes hőérzet mellett kevesebbet csavargatjuk felfelé a hőfokszabályzót. Napjainkban már az áruházak akciós polcai is roskadoznak a különféle utólagosan alkalmazható hőszigetelő eszközöktől, ezek között a huzatfogó párnát is megtaláljuk, de egy kis maradék anyagból nagyjából félórányi munka befektetésével magunk is megvarrhatunk egyet-egyet, amiket kedvünk szerint díszíthetünk. Mi az újrahasználat jegyében egy rövidebbre vágott lenvászon terítő maradékából, és egy régi bőrövből dolgoztunk.
A Hammerite már sokszor jó szolgálatot tett nálunk a székfelújítástól kezdve a radiátorfestésig - ha ezekre is kíváncsiak vagytok, korábbi beszámolóinkat ITT találjátok meg!
Ha tetszett a bejegyzés, tartsatok velünk itt, illetve a Facebookon és az Instagramon, hogy a következőről se maradjatok le!
