Kacatmentő sorozatunk következő fejezetében egy mondhatni reménytelennek tűnő vállalkozást teljesítettünk. Ez a valaha szebb napokat látott szék nemcsak új ülőfelületért és friss színekért kiáltott, de a rozsda is alaposan ellepte, így minden téren kezelésbe vettük. A felújítás során éppúgy szempont volt, hogy visszavegyünk egy árnyalatnyit az eredeti retro dizájnból, mint hogy takarékosan bánjunk idővel és energiával egyaránt. A folytatásban meglátjátok, mire jutottunk!
Egy korábbi lomtalanításkor mentett székünk felett jócskán eljárt az idő. Régi, egyik kedvenc kifejezésemmel élve strandkorlátkék színét nyomokban még elárulta a pattogzó festék, de fémszerkezetét már ellepte a rozsda, fa háttámlája egészen megfakult, drótfonatos ülőfelülete pedig - köszönhetően a nem túl jól sikerült korábbi javítási kísérleteknek - egy meghibásodott tésztakészítő gép által gyártott spagettire emlékeztettek. Az állapotán túl az is kihívást jelentett, hogy leendő környezetét inkább a természetes anyagok és natúr színek uralják, így minden szempontból kilógtak volna a nyolcvanas évek NDK-beli nyaralásait idézően harsány tónusok és a műanyagok. Az új dizájnt illetően ezért klasszikus fekete fémszerkezetre dió színre kezelt támlát, kenderkötélből készült ülőkét álmodtunk meg.
Első lépésként mindkettőt lebontottuk a fémvázról. A támlát rozsdaette csavarok fogták, szerencsére ennek ellenére épségben sikerült megmentenünk. Mivel el akartuk kerülni a kiábrándítóan hosszadalmas csiszolást, és a számos alapozó- és festékréteg felvitelét, festéket illetően a Hammerite mellett tettük le a voksunkat, bízva abban, hogy szó szerint értelmezhető a szlogen: közvetlenül a rozsdára!
Az ugyanis itt bőven akadt! Ráadásul korábbi tapasztalatainkból tudjuk, hogy az ilyen keskeny, hengeres felületek nagyon nehezen tisztíthatók meg teljesen, de legalábbis jóval több időt kellett volna ráfordítanunk, mint amennyit most a felújításra szántunk. Szerencsére ennél az anyagnál nem szükséges a felületet fémtisztára csiszolnunk, ami igencsak megkönnyítette a dolgunkat. Drótkefével eltávolítottuk a pergő rozsdát, és a régi, pattogzó festéket, majd különösebb erőfeszítés nélkül átcsiszoltuk a fémszerkezetet durva szemcséjű csiszolópapírral is. Ezután áttöröltük és öblítettük a felületet, majd hagytuk megszáradni.
Szerencsére nyarat idézően napos, páramentes délelőttünk volt aznap, így olyan gyorsan megszáradt, hogy éppen volt időnk előkészíteni a festéket, meg a szükséges eszközöket, és máris nekiláthattunk.
Amire szükségünk volt:
- Hammerite fényes fekete festék
- laposecset
- kender- vagy szizálkötél
- Sadolin Extreme, dió színű tartós lazúr
- csavarhúzó, csavarok
A kötél beszerzése előtt próbakötést készítettünk egy meglévő kisebb darabbal, hogy nagyjából saccolható legyen a mennyiség, ugyanis a felesleges anyagvásárlást, és a látványos toldást is szerettük volna elkerülni. Ez alapján húsz méter kötelet vettünk, ami nem bőven, de elég is lett.
A festéket alaposan felkevertük, és már vihettük is fel az első réteget. Hammerite használatakor nincs szükség rozsdamaróra és alapozóra, elég csupán két vastag rétegben felhordani a hígítatlan festéket. Arra törekedjünk, hogy a rétegek maradéktalanul fedjenek a sarkok és az illesztések festésénél is, így lesz teljes és tartós a védelem. A második réteget a száraz, meleg időjárásnak köszönhetően az előírt hat óránál valamivel hamarabb vittük fel, közben pedig kényelmesen elkészültünk a támlával. Ezzel nem volt sok dolgunk, annyira lekopott a régi festés. Picit megcsiszoltuk, és lekentük lazúrral. A második réteg fekete festék felvitele és a száradási idő letelte után székünk már egészen bizalomgerjesztő állapotba került, pláne, miután a támlát is felcsavaroztuk.
Nem maradt más hátra, mint az ülőke elkészítése. Az eredetivel azonos módszert választottunk: egy hurok, majd még egy a tőlünk távolabb eső oldalra, majd ugyanez a felénk esőre, egészen a végéig. Kezdő- és zárókötésnek egy darab spárgával készített rejtett csomót alkalmaztunk, de ennek nincs nagy jelentősége, mivel elég sűrűek a sorok, nem igazán látszik majd.
Az egyetlen csalódást ezzel kapcsolatban könyvelhettük el, mivel a korábban vásárolt kötél szépen sodort, sima felületű volt, most viszont nem tudtunk ugyanolyat beszerezni. A jelenleginek kicsit durvább a tapintása, kócosabb a felülete. A funkcióját persze így is tökéletesen ellátja, de nem kizárt, hogy később lecseréljük, ezt az anyagot pedig más dekorációs célra használjuk fel, ahol nem érintkezik közvetlenül testünkkel. Sajnos a házi diópácból kifogytunk, de ha elkészül a következő adag, megpróbáljuk a kötelet átszínezni vele.
Látvány tekintetében viszont maradéktalanul teljesült az elképzelésünk: székünk megújult, kicsit modernebb külsőt kapott, és ahelyett, hogy a következő lomtalanításkor a szeméttelepen végezte volna, még nagyon sokáig használatban maradhat. 
Többen is írtátok, hogy van hasonló széketek, ha belevágtok egy hasonló projektbe, és van kedvetek, mutassátok meg nekünk, szívesen látjuk akár a poszt alatti hozzászólásban, de e-mailben is elküldhetitek a szinesotletek.blog.hu@gmail.com címre! Hamarosan egy újabb kétségbeejtő állapotú tárgyat mentünk meg az enyészettől, tartsatok velünk itt, illetve a Facebookon és az Instagramon, hogy arról se maradjatok le!
