Színes Ötletek

Már-már teljesen beleéltem magam, hogy sok szülőtársamhoz hasonlóan katicabogár jelmezt készítek az idei farsangra, amikor kislányom közölte, hogy ő márpedig nem más lesz, mint Süsü, a sárkány! Mit is tehetnék, a mulatság lényege a gyerekek öröme, így ötletgyártásba kezdtem, hogyan lesz az alig kilencven centis lánykából holdvilágot ülve nyaló, kedves, zöld behemót. Nem könnyítette meg a tervezést azt sem, hogy néhány alapelvhez most is ragaszkodtam: legyen a jelmez saját készítésű, akár órákon át könnyen viselhető, és illeszkedjen környezettudatos szemléletünkhöz. Hogy mire jutottam ezekkel a célkitűzésekkel, az a folytatásból kiderül!

Bár jól tudom, hogy a ruházati termékek alkotta szeméthegyek katasztrofális környezetszennyezésétől nem az én jelmezem fogja megmenteni a világot, számomra mégis fontos volt, hogy ne a könnyebb utat válasszam, azaz ne vásároljak egy új, zöld melegítőt, hanem körülnézzek először a szekrényben, a használtruha boltokban, vagy a kinőtt, de jó állapotú holmiktól megválni kívánó anyukák közösségében. Szerencsére sikerrel jártam. 

A szekrényben egy örökölt, zöld nadrágot találtam, a dinó-mamusz és a kapucnis pulcsi beszerzéséhez pedig egy online piactér nyújtott segítséget. Nem vitás, a színárnyalatok emiatt nem passzolnak tökéletesen, de ezt egy apró optikai trükkel kompenzáltam: a Süsüre jellemző foltok vagy pöttyök a nadrágon és a felsőn is megjelennek. Másrészt egy jó eséllyel egyszer használatos szett esetében számomra ennyi belefér. A további hozzávalók sora nem túl hosszú: egy kis sárga fonal, zöld és sárga filc (lehetnek maradék anyagok, kiszelektált ruhák), két pingponglabda, tű, cérna, fekete alkoholos filctoll, és a sokszor előkerülő ragasztópisztoly.

Első lépésként készítettem egy sárga pompont az egyik kézenfelvő módszerrel, kartonból kivágott karikák segítségével.

A kivágott elemeket ragasztópisztollyal rögzítettem egymáshoz, ahogy a szemek, fülek, foltok, illetve a szárny esetében is. Míg előbbieket csak úgy szemre, előrajzolva vágtam ki, a szárnyhoz méretet vettem, és szabásmintát is készítettem újságpapírból, mivel ezekhez nagyobb darabokra volt szükség véges filckészletemből, így kerültem el a tévedés lehetőségét.

A leeső darabokból vágtam ki a foltokat - a nagyobb sárgákra kisebb zöldeket helyezve. Ezután felvarrtam mindent a ruhára, hogy ne szakadjanak le az első mozdulatnál. Ahol lehetett, varrógépet használtam a gyorsabb haladás érdekében, de kézi öltéssekkel ugyanúgy célt érhettek. Bár minden lépés előtt próbát végeztem, hogy a lehető legsüsüsebb arckifejezést varázsolhassam a kapucnira - vagy ahogy Borsodban sokfelé mondják, a "süsüre" -, mégis újra kellett varrnom a haját és a füleket, mert felvéve derült ki, hogy nagyon hátracsúsztak az első verziónál. A munkamenet további lépéseit a galériában láthatjátok. 

Bár több estén át készült, nettó munkaidőben számolva nagyjából három órát szántam rá.Teljesen kézzel varrva picit több időt igényel, de ha ti is egy Süsü-rajongónak kerestek épp ötletet, és akad a szekrényben egy pulcsi, amit alapnak használhattok, a hétvégén még elkészíthetitek!

A sárkány nagyon jellegzetes farkának kialakítására is volt ötletem, amit végül elvetettem. Az egyik elsődleges szempont ugyanis az volt, hogy a jelmez könnyen, kényelmesen viselhető legyen egy teljes, játékkal töltött nap során is, és minél kevesebb lehetőséget adjunk a sérülésre, ami a legvidámabb bölcsis farsangot is beárnyékolhatja. Ha nagyobb gyerekeknek készítitek el, a tömőanyaggal plasztikussá tett, a felső aljához rögzített farok végét egy fonallal a pulcsi váll- vagy nyakrészéhez rögzíthetitek, így járás közben ide-oda csapkodhat vele, akárcsak a híres egyfejű. Mi a móka kedvéért egy hurkapálcához kötött nemez pillangóval egészítettük ki a szettet. Ha sikerül készítenem egy képet a sárkánybőréből majd kiugró kis Süsüről, azt is megosztom veletek!

Ha szívesen megismernétek néhány, nem feltétlenül köztudott érdekességet a farsanggal kapcsolatban, olvassátok el A szardíniatemetéstől a tuskóhúzásig című korábbi cikkünket!