Színes Ötletek

Márton napjához az időjóslástól a hatalmas vigasságok rendezésén keresztül az egészségmegőrző ivászatig rengeteg népszokás és hiedelem kapcsolódik, aminek túlnyomó többsége mára már kikopott a gyakorlatból, azért a libasült készítése még sok konyhában képviseli a hagyományt. Ha elfeledkeztünk róla, vagy egyéb ok miatt nem készítjük szívesen, dekorációként még megjelenhet az otthonunkban. Az óvodások, kisiskolások könnyen elkészíthetik ezeket az ötleteket akár önállóan is, közben pedig megismertethetjük velük az ünnep történetét.

Ahogy a november 11-hez kapcsolódó emlékekről és szokásokról részletesen beszámoló martonnap.hu oldalon is olvashatjuk, a legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában, a mai Szombathelyen látta meg a napvilágot, 316-ban vagy 317-ben egy római elöljáró, úgynevezett tribunus fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Toursban segítette a rászorulókat. A liba, illetve a liba-lakoma jóval később kapcsolódott csak Szent Márton napjához. Az első írásos emlék 1171-ben említi, és a gazdasági munkák lezárásával, így a paraszti év végével hozható összefüggésbe. Ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a hízott libát.

És most ollót, ragasztót, színes eszközöket a kézbe és kezdődhet a libás móka!