Örömmel jelentem, hogy végre elkészültem az asztallal, bár rögös út vezetett idáig. Persze az a rögös út egy kis vakációval is ki volt kövezve, de sikerült kevesebb mozaikot is vásárolnom, aztán a fuga is kevésnek bizonyult, menet közben pedig a mintát is újraterveztem, de a végeredmény pontosan olyan lett, amilyet elképzeltem!
Ott hagytam abba legutóbb, hogy mindenképpen szitakötős mintát szeretnék tervezni. Így is lett, remélem, felismerhető a három "madár". Most az olyan részletektől, hogy mikor melyik alapanyagom fogyott el, megkímélek mindenkit, igyekszem a technikai részeket hangsúlyozni.
Először úgy gondoltam, előre felrajzolom a minta egy részét, hogy könnyebben eligazodjak, de ebből végül nem lett semmi. Kiöntöttem magam elé az összes mozaikot, és egyszerűen minden adta magát. A külső perem dekorálásával kezdtem, ehhez a nagyobb fekete és tükrös mozaikkockákat használtam, és nem is terveztem előre, hogy pontosan milyen lesz, csak pakoltam sorban. Ezek azok a mozaikok, amiket egy turkálóban szereztem (szerencsére nem kilósban), ott hevertek szépen bontatlan csomagolásban a plüssjátékok között. A ragasztáshoz egy erősebb barkácsragasztót használtam, ez volt itthon, és nagyon bevált. Egy fecskendőbe szívtam fel kisebb részletekben, így sokkal könnyebb volt adagolni, és kevesebb is fogyott belőle, nem beszélve arról, hogy nem lettem nyakig ragasztós.
Kislányomat is lekötötte, órákig türelmesen rakosgatta, míg én ragasztottam rendületlenül.
Az egészben természetesen a szitakötők megtervezése és felrakása volta legnagyobb kihívás. A testekhez üvegmozaikot vágtam hosszúkás formájúra, a szárnyakat pedig töredezett mozaikból raktam ki. Ezek gyönyörűen csillognak, tényleg olyanok, mint a szitakötők szárnya. Eleinte féltem picit a mozaiktörő eszköztől, mert még nem használtam, de meglepően jól sikerültek a vágások. Az éleket azért persze megcsiszoltam felragasztás előtt.
A középső részt 1*1 cm-es akrilmozaikkal töltöttem ki, mondanom sem kell, ez volt a legidőigényesebb része a munkának. Kicsik is voltak, sok is kellett, és rengeteget kellett ügyeskedni, hogy szép minta alakuljon ki belőle. Néhányszor vissza is keltett szednem egy-két helyen, mert nem tetszett az eredmény. Aztán végül kialakult a képen is látható állapot.
A fugázáshoz sima fehér fugát vettem, ezt fekete akrilfestékkel kevertem össze, hogy szürke színű legyen. Annyi vizet adtam hozzá, hogy sűrű fogkrém állagot kapjak, majd el is kezdtem felsimítani a felületre. Ehhez ajánlatos egyrészt gumikesztyűt húzni, illetve valamilyen szerszámot használni, de én egyszerűen csak kézzel vittem fel, nekem így tűnt a legkönnyebbnek.
Ahogy kezdett megszáradni, nedves szivaccsal áttöröltem az egész felületet (sűrűn öblítve), hogy a felesleget eltávolítsam. Ezután már csak a mozaikokat fényesítgettem, és gyönyörködtem a látványban.
