Mostanában mindenhol gyurmaékszerekbe botlok. Szebbnél szebb oldalakat találok a témában (kapásból szerelmes is lettem a gyurmasütikbe), és vesztemre az egyik kreatív üzletben akciós gyurmákra bukkantam! Ezt sütöttem ki belőle...
Már írtam, hogy eddig nem igazán hozott lázba a süthető gyurma, a medálokon kívül nem is készítettem még semmit. Süteménykészítésben sem vagyok valami jó, mondjuk úgy, hozom a nagy átlagot, a nagyjából ehető kategóriába még beférek... Aztán amikor megtaláltam cseresznyéslány és rizsart oldalait, akkor végleg elvesztem. Sikerült akciós áron beraktáraznom egy derekas mennyiségű gyurmát is, úgyhogy eljött az ideje, hogy belevágjak.
A tapasztalataim vegyesek, a gyurma néha leragadt, ha sokat gyúrtam túlzottan képlékeny lett, a fehérrel pedig tényleg nagyon kell vigyázni (minden aprócska szösz rémesen meglátszik benne). De ha gyakran mosunk kezet, egy kicsit beolajozzuk az asztalt, ahol dolgozunk, és szerzünk egy kis rutint a formázásban, minden flottul fog menni. A lényeg, igazából nem a gyurmával volt a gond, nekem kellett kicsit kitapasztalnom a részleteket.
A gyurmát kicsit átgyúrtam, és a kézmelegtől rögtön könnyen formázhatóvá vált, nem morzsolódott, nagyon könnyű volt vele dolgozni.
Az égetést én gázsütőben, nagyjából 120-130°C-on 30 perc alatt zavartam le.
A színek jól keverhetők (a gyártó és mások szerint is), bár akkora választékkal szembesültem (még csillámosat is vettem), hogy ezt ki se próbáltam.
Megemlíteném még a tárolást, fontos jól visszacsomagolni a gyurmát, bezacskózni, és üveg- vagy fémdobozban tárolni (műanyagban semmiképp se, egyszerűen szétszedi a színeket, ezt tapasztaltabbaktól már többször hallottam).
Első próbálkozásra egy sütis karkötőt és egy fánkos fülbevalót hoztam össze.
Anyagok:
Süthető gyurma (Viva Pardo)
fém kiegészítők (fülbevalóalap, lánc, szerelőpálcika)
lakk
szórógyöngy
ékszerragasztó
Biztos, hogy sokféle trükk és segédeszköz létezik, ami megkönnyíti a formázást, én még ezeket nem ismerem, így a háztartásomban fellehető apróságokhoz nyúltam. A fánk közepét egy szemceruza kupakjával szúrtam ki, a muffinok alját pedig a szerelőpálcikával rovátkáztam be (hosszanti irányban nagyjából azonos távolságonként belenyomkodtam a gyurmába). Minden mást a kezemmel alakítottam.
Sütés után a fánkokon a cukormázat fényes lakkal átkentem, ami szerintem nagyon jót tett neki, tényleg olyan mázszerű lett. Ez tetszik.
A fémakasztókat (rövidebbre vágott szerelőpálcákat) még sütés előtt beszúrtam a helyükre. Sütés után a biztonság kedvéért még egy kevés ékszerragasztót is nyomtam a lyukakhoz, hátha kicsúsznának. A szedertortákra apró rózsaszín szórógyöngyöt hintettem, szintén sütés előtt. Háááát... Nem tudom eldönteni hiba volt-e, mert bizony a gyöngyök kicsit eresztették a színüket, de legalább szép márványmintát hagytak maguk alatt, ami viszont kifejezetten tetszik. Aki tökéletességre törekszik, inkább utólag szórja, ha szeretné. Ja, és tök jól belesültek a gyurmába, elég stabilan a helyükön vannak azóta is.
Most egyszerűbb millefiori technikával próbálkozom, meg még egy egy csomó más is eszembe jutott, majd megmutatom mire jutok velük.
Webáruház, ahol beszerezhetitek a gyurmát: ide katt!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.