Bebizonyosodott, amit úgyis sejtettem tegnap. Nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni a tökök beszerzését. Nem lehetetlen, de nem is túl kellemes. Fél napos bicajozás a városban (felváltva az emberemmel), és hurrá, van is három használható példány a konyhaasztalon.

Akkor vágjunk is bele!

 Először is, a tavalyi szerszámkészletemet kiegészítettem még néhány hasznos eszközzel. A tök közepének kivájására evőkanál helyett befogtam a gyermek egyik masszívabb homokozólapátját. És láss csodát, működött, sőt! Igazán kézkímélő megoldás, ráadásul nem hajlik el, ahogy az elődje tette. Továbbá előszedtem néhány keskenyebb pengéjű sniccert (felirata szerint precíziós kést), az aprólékosabb munkákhoz. Ez is bevált, mi több, szinte le sem tettem, csak cserélgettem őket, mikor melyikre volt inkább szükség.

A többi folyamat a papírforma szerint zajlott, nem is bonyolódom részletekbe.

Csak tömören: rövid tervezgetés papíron, előrajzolás a tökre, vájkálás, kaparászás, farigcsálás, próbálgatás, rendezgetés, fotózás, megfagyás. A másik két tök holnapra marad, a szürke (az amúgy ehető, úgyhogy azt csak módjával fogom faragni) különösen tetszik, terveztem tökfestést is idén, de nem lesz rá szükség!