Év végén nem szokásom fogadkozni és babonás sem vagyok, így újévkor lencse és malac helyett simán eszem csirkét és halat is, de a karácsony után megmaradt alapanyagokból minden évben meglepem szűkebb családomat az év végi névre szóló "szerencsesütijükkel".
Muffin recept
(semmi különleges, de jól bevált 12 db-hoz)
25 dkg liszt
10 dkg cukor
2 tojás
1 csomag sütőpor
1 pohár natúr joghurt
3-4 ek étolaj vagy olvasztott vaj
egy csipet só
A muffinban az a jó, hogy képtelenség elrontani (nemhiába amerikai specialitás...), és a kimerítő karácsonyi főzőcske után még épp ennyire vagyunk kalibrálva. Elég csak nagyjából összekeverni az alapanyagokat és lehet is adagolni a sütőformába. Idén az alaptésztába kevertem egy marék durvára zúzott dió-mandula keveréket, egy fél tábla étcsokit (szintén durvára zúzva), és egy jó nagy adag reszelt narancshéjat. Persze mehet bele bármi, ami megmaradt (mák, mazsola, gesztenye, kandírozott gyümölcs). 180 °C-on nagyjából 20 perc alatt megsül. Amíg hűlt, elkészítettem a krémet.
Mascarpone krém
25 dkg mascarpone
kb. 1,5 dl tejszín
kb. 6-7 ek barnacukor
kb. 0,5 dl fehérbor
A tejszínből, barnacukorból és fehérborból karamellát főztem, bár az arányokat nem nagyon mértem, de valahogy adta magát. Mikor kihűlt, hozzákevertem a mascarponét és mehetett is a megskalpolt muffinok aljába. A sütifejeket a mézeskalácsnál már használt dekortollakkal díszítettem. Némelyikbe beletenyerelt a lányom, így kissé olvashatatlanná vált, de azt hiszem, elnézik neki. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
